KIFORDÍTOTT TANTEREM BEMUTATÁSA (PEDAGÓGIAI HELYZET: SZORZÁS GYAKORLÁSA)
343
BEVEZETŐ
Miről tanulunk aktuális leckénkben?
Ebben a tanulmányban a kifordított tanterem technikát mutatom be egy pedagógia helyzeten keresztül. A feldolgozott téma: Szorzással kapcsolatos trükkök.
VIDEÓ ELŐADÁS
PEDAGÓGIAI HELYZET BEMUTATÁSA (SZORZÁSSAL KAPCSOLATOS TRÜKKÖK) KIFORDÍTOTT OSZTÁLYTERMI TECHNIKA SEGÍTSÉGÉVEL
Tisztelettel és szeretettel üdvözlök mindenkit.
A mai előadásomhoz egy 5. osztályos matematika modulból választottam a pedagógiai helyzetet: a szorzással kapcsolatos trükköket.
Miért éppen ezt a témát? Mert ezen keresztül tudom a legjobban bemutatni az aktív tanári és diáki szerepet az óra során, ami a munkám alapelve. Remélem, hogy a prezentációm ezt maradéktalanul bizonyítja majd.
Először is, az alapprobléma: idén ötödikes osztályt kaptam. A kezdeti felmérések és a velük végzett munka során azt tapasztaltam, hogy nagyon nehezen boldogulnak a számítási műveletekkel, különösen a szorzással. Ennek gyökere a szorzótábla gyenge ismerete. Ezért döntöttem úgy, hogy a szorzást újból feldolgozom, de nem a megszokott módon, hanem egy kicsit más megközelítéssel. A tananyagból kiválasztottam egy leckét a megfelelő előkészületekkel. Ennek a modulnak a feldolgozásában az újdonságot egy, az ötödikesek számára még ismeretlen technika jelentette: a kifordított osztályterem (flipped classroom) módszere. Az előkészületek során ismertettem a diákokkal a munkamódszert, majd kitűztük a dátumot, amikorra megvalósítjuk ezt a folyamatot. A követelmény adott:
A FOLYAMAT VÉGÉRE A DIÁK KÉPES MEGOLDANI EGY OLYAN FELADATOT, AMELYBEN A SZORZÁS MŰVELETE IS SZEREPEL.
Bevezetésként hadd mutassam be a kifordított osztálytermi modellt (azoknak, akik még nem ismerik):
Röviden, a technika lényege:
Egy klasszikus osztályteremben a tanár bemutatja az anyagot, majd házi feladatot ad.
Egy kifordított osztályteremben az óra kezdete előtt a diákok otthon, a tanár (többnyire) videós magyarázatai alapján ismerkednek meg az elméleti résszel és az alapvető feladatokkal. Az iskolában ezzel szemben a hangsúly a tanult anyag gyakorlásán van.
A koronavírus előtt ez a technika szinte ismeretlen volt, mint ahogy a videóleckéken keresztül való tanulás is.
Most bemutatom a saját „jó gyakorlatomat” a kifordított osztályteremben. Az alaptechnikát egy kicsit „módosítottam”.
Egy tanítási egység teljes folyamatát 4 fázisra osztottam:
1. fázis: Bevezetés
A gyerekeknek meg kell ismerkedniük ezzel a módszerrel (amennyiben először alkalmazzuk). Először is ki kell osztani a tananyagot. Itt ügyelni kell arra, hogy az osztályból mindenki megértse, mit kell tennie, mi a feladata. Nagyon fontos hangsúlyozni a felkészülés időbeli dinamikáját: azaz, hogy melyik napra kell elkészíteni az anyagot. Többször is ki kell hangsúlyozni, megmutatni a lecke helyét, útmutatót adni a munkához a füzetben, és mindenképpen érdeklődni a hét folyamán a haladásról: meddig jutottak, vannak-e kétértelműségek. Válaszolni kell a kérdésekre – sőt, ezt a diákok egymás között is megtehetik. Meg kell dicsérni a szorgalmasokat és ösztönözni, motiválni a többieket.
Szervezési előkészületek: A gyerekek csoportokat alkotnak (2 vagy 3 fős). Optimálisabb, ha 2 fős párokban dolgoznak. Amikor 3 fős csoportokkal dolgozunk, az anyagnak rövidebbnek kell lennie, hogy mindent időben el tudjanak végezni. Az én példámban 2 fős párokban dolgoztunk. A diákok maguk választják ki a csoportjaikat vagy párjaikat. Néha előnyösebb, ha a tanár választ csoportokat vagy párokat, de véleményem szerint jobb eredményeket érünk el a diákok által választott párokkal. Minden csoport 2 tanítási egységet (összefüggő egységet) kap. A csoport/pár egyik tagja egyik leckét, a másik tagja egy másik leckét készít el. Az órákat online kapják a videótanár portálon keresztül. Minden óra tartalmaz egy videós magyarázatot, a videó anyagát (elméletet és gyakorlatokat egyaránt), valamint további gyakorló feladatokat. Ahogy korábban említettem, a feladatot egy héttel a kifordított tantermi óra előtt adom ki. Nagyon fontos, hogy ez az időszak hétköznapokat és hétvégéket is magában foglaljon.
2. fázis: Leckefeldolgozás
A gyerekek otthon dolgozzák ki a kapott leckét. Egy hetük van rá. Valakinek a hétköznap, valakinek a hétvége lesz a megfelelőbb. Technikai feltételek: Szinte minden diáknak van mobiltelefonja (vagy legalábbis a szülőjének) és internet hozzáférése otthon. A koronavírus előtt ez nagy akadályt jelentett. Az online tanulásnak „köszönhetően” ma már nem jelent problémát otthon internetkapcsolattal rendelkező eszközt találni. Abban az esetben, ha valakinek nincs telefonja, vagy a számítógépe elromlott, vagy probléma van az internettel, van egy szabad időpont az iskolában, amikor eljöhetnek és mindent elvégezhetnek a digitális tanteremben.
A tanóra feldolgozása: a gyerekek a füzetükbe rögzítik a tanórát. Általában azt javaslom, hogy a hét folyamán a füzet hátuljába írják fel a felkészülésüket, hogy ne zavarják az éppen folyó órákat. A tanóra feldolgozása során ennek a technikának az előnye érvényesül: a gyerekek akkor tanulnak, amikor a legjobban megfelel nekik, annyi ideig, amennyire szükségük van (ha 5 perc, akkor 5 percig, ha 30 perc, még jobb), és ott, ahol a legmegfelelőbb számukra. Valaki a szobájában fog tanulni, valaki a nappaliban, valaki a konyhában.
Ennek a tanulási módnak van egy másik, „rejtett” előnye: minden szülőt érdekel, mi történik az órán. Szinte mindenkiben ott rejtőzik a vágy (bár nem mindenki mondja ki), hogy részt vegyen egy előadáson. Ezzel a technikával lehetőséget kapnak arra, hogy ők is diákok legyenek. Mindig érdekes hallani, mit mond a tanár, hogyan magyarázza el az anyagot. A szülőket arra ösztönzik, hogy emlékezzenek a tanultakra, ezért együtt hallgatják gyermekükkel. Gyakran kellemes légkör alakul ki a házban, és olyan helyzet is adódik, hogy a gyermek magyarázza szüleinek a tananyagot. Ezzel a gyermek már tanárrá vált!
És most elérkeztem véleményem szerint a leghasznosabb részhez: a gyerekek többször is meghallgathatják ugyanazokat a mondatokat, ahányszor csak szükségük van rá. Az órán a tanár egyszer elmondja (esetleg még egyszer megismétli, és itt a mese vége). Az otthoni tanulás révén a gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy az egész leckét számtalanszor meghallgassák. Minden diák a számára legmegfelelőbb tempóban tanul. Valakinek több nap kell, hogy teljesítse a feladatot, valakinek elég lesz néhány óra is.
3. fázis: Iskolai óra
Mivel a gyerekek már megismerkedtek az elmélettel, azonnal készen állnak a feladatok elvégzésére. Itt azonban beillesztettem egy újabb „csavart”. Az óra azzal kezdődik, hogy a csoport első tagja elmagyarázza a leckéjét egy másik diáknak. Ahogy magyarázza, a másik diák azonnal ír, jegyzetel a füzetbe. Aztán a szerepek felcserélődnek. Így történik a társaktól való tanulás. Mindenki tudja, hogy a gyerekek egymástól könnyebben befogadják a tudást, mint tanáraiktól. Másrészt a plusz magyarázattal a gyerekek még jobban elmélyednek az anyagban. Kétszer 10 perces időintervallumban a gyerekek átismételték az anyagot, és valami újat is tanultak. Ezután párokban dolgoznak. A tanár feladatokat készít nekik, amelyeket a gyerekek megoldanak, és összehasonlítják a megoldásokat először egymással, majd végül a tanártól kapott megoldásokkal.
4. fázis: Értékelés
Az óra végén a gyerekek értékelik (pontozzák) magukat (mennyire érthető a tananyag számukra). Ez hasznos visszajelzés a tanár számára, hogy lássa, hol van szükség további magyarázatra. A partnerüket is pontozzák: hogyan tanították meg az anyagot, mennyire volt érthető, mennyire voltak hasznosak. Konkrétan ezek a pontok beépülnek a diákok havi tevékenységeibe, és a hónap végén kapnak egy végső osztályzatot. Mivel a diákok néha túl szigorúak, vagy engedékenyek, így itt-ott szükséges, hogy a tanár ezeket a pontokat kicsit korrigálja. Ha van rá technikai lehetőség, az óra végén egy rövid kvízt lehet szervezni (pl. Kahoot segítségével – amiért a gyerekek rajonganak), vagy egy kérdőív segítségével (akár írásos, akár elektronikus formában), hogy visszajelzést gyűjtsünk arról, mennyire volt érdekes és hasznos az óra (felkészülés, előadás, gyakorlatok).
Végül, összefoglalva, mit nyújt még a diákoknak ez a technika:
A diákok előre tudták, mi vár rájuk.
Volt idejük felkészülni (legalább egy hét). Ez azt is jelenti, hogy gyakorolhatták, hogyan kell később felkészülni bizonyos élethelyzetekre (pl. vizsgákra).
Mindenkinek lehetősége volt a számára legmegfelelőbb tempóban, a számára legmegfelelőbb környezetben, akkor készülni, amikor az a legmegfelelőbb neki (hétvégén/hétköznap, délután/esténként).
A szülő (ha kívánja) részt vehet az előkészítésben.
(Gyakran kapok kérdéseket idősebb emberektől (nagyszülőktől), akik a szülők helyett az unokáiknak segítenek a tanulásban.)
Az órán párokban dolgoznak a kiválasztott személlyel. Így könnyebb lesz nekik elmagyarázni (nincs olyan félelem, mint az órán, mi van, ha hibázom, stb.).
Csoportban dolgoznak (általában homogén csoportokról van szó), majd kiegészítik egymást.
Könnyebben elfogadják az esetleges hibákat.
Az iskolai légkör így egy kicsit szabadabb (ha adódik rá lehetőség, engedhető zene, miközben a gyerekek gyakorolnak).
Egy másik példa, ahol ezt a technikát alkalmazzuk: a szerepcsere. Ez az eset áll fenn, amikor az egyik diák készíti elő az anyagot, és a tanár helyett bemutatja azt az órán (és a tanár leülhet a helyére). Ebben a példában csak az adott diák végzi a fordított osztálytermi gyakorlatot. A technika előnye az órák ritmusának megváltozása (valami megváltozott) és a társaktól való tanulás.
Mi ennek a technikának a hátránya?
A gyerekeknek nincs lehetőségük otthon felkészülni.
Ez úgy oldható meg, hogy a tanuló más diákkal együtt készül. Fontos, hogy a gyerekek előre jelezzék az esetleges akadályokat.
A gyerekekben nem tisztázódott a tanóra pontos ideje – ezért célszerű előző napon ellenőrizni a "házi feladatot" – szükség esetén megmutatni nekik újra.
Valaki egyszerűen nem tanulta meg a leckét.
Ilyenkor a tanár előkészíti az anyagot ezeknek a diákoknak, és külön dolgozzák fel ők is. Ha van rá technikai lehetőség, akkor órán megnézhetik, és így „feldolgozzák” az anyagot. Miután megtanulták az új anyagot, feladatokat kapnak a tanártól.
Ezek a diákok nem vettek részt a kifordított osztálytermi módszerrel tartott óra felkészülési fázisában. Azonban most, hogy egyénileg feldolgozták az anyagot, felzárkóztak, lehetőség nyílik számukra is megfelelő tempóban dolgozni. A tanár ellenőrzi a munkájukat, és szükség esetén utasításokat ad.
Páros munka során a tanulók nem végzik el a feladatokat, vagy a vártnál hangosabbak, és zavarják a többiek munkáját. A tanár feladata, hogy visszairányítsa őket a szokásos munkához, motiválja őket.
A tanár megváltozott szerepe
A klasszikus oktatásban a tanár előkészíti az új anyagot, elkészíti a feladatokat. Átadja az új anyagot (általában frontális módon). Az óra végén házi feladatot ad. A kifordított osztályteremben a tanár: megszervezi a munkát, előkészíti az anyagot – online formában –, ellenőrzi, hogy a diákok felkészültek-e az órára.
Az óra során a tanár fő szerepe a koordinátori szerep lesz.
Figyeli a csoportokat, követi munkájukat.
Tanácsokat, utasításokat ad.
A feltett kérdésekre válaszol.
Motiválja őket, ha nem teljesítenek jól.
Miután a diákok megosztották egymással az új anyagot, a tanár feladatokat ad nekik. Ezen feladatok megoldása során a tanár további támogatást nyújt, és ellenőrzi a részeredményeket.
Az óra végén kiosztja a diákoknak az értékelő lapot, további magyarázatot ad a lap kitöltéséhez. A kapott válaszokat, problémákat, javaslatokat beépíti a kifordított osztályterem következő órájába.
Pontozza a tanulók munkáját (tevékenységet, feladatokat), feldolgozza a tanulók által egymásnak adott pontokat és rögzíti azokat.
Levonja a következtetéseket.
A tanár befektetett ideje (kifordított tanterem módszer esetén):
Ahhoz, hogy ez a fajta óra sikeresen megvalósuljon, a tanárnak lényegesen több időre van szüksége a klasszikus módszerhez képest. A hagyományos oktatásban (különösen egy sokéves tapasztalattal rendelkező tanár esetében) a felkészülés 15-30 percet vesz igénybe. A kifordított osztályteremben a legtöbb időt az online óra előkészítése igényli (de egy adott tanegység esetében csak az első alkalommal).
A teljes 5-8. osztályos tananyag megtalálható a videotanar portálon. Szinte minden óra megvalósítható lenne kifordítva. Erre azonban nincs szükség. Fontos, hogy könnyebb leckéket válasszunk az ilyen alkalmakra, a nehezebbeket a legjobb, ha együtt, az órán vesszük át. Mások oktatóanyaga is használható (néha hasznos a gyerekeknek, ha egy más hangot is hallanak).
A szervezés időigényes (különösen, ha a gyerekek először dolgoznak).
A betöltött koordináló szerep megköveteli a tanártól, hogy az elsőtől az utolsó percig aktív legyen, és mindig startra készen álljon.
A diák által befektetett idő nagyjából ugyanannyi (vagy talán valamivel több), csak a műveletek sorrendje változott.
Térjünk vissza az előző feladathoz kitűzött követelményekhez: A FOLYAMAT VÉGÉRE A DIÁK KÉPES MEGOLDANI EGY OLYAN FELADATOT, AMELYBEN A SZORZÁS MŰVELETE IS SZEREPEL
A diákok visszajelzései alapján közel 50%-kal több tananyagra emlékeztek így, ezzel a módszerrel. Amint a munkaszervezés megváltozik, a diákok aktívabbak. A munkavégzés módja sokkal szabadabb, kényelmesebb, és ezért jobban szeretik.
Hadd tegyek egy újabb időutazást: Célunk, hogy MINDEN TANULÓ A LEHETŐ LEGNAGYOBB MÉRTÉKBEN FEJLŐDJÖN A KORÁBBI TUDÁSÁHOZ ÉS KÉPESSÉGEIHEZ KÉPEST!
Bloom elmélete szerint a diákok túlnyomó többsége fejlesztheti képességeit, ha az oktatást minden egyes diákhoz egyénileg igazítják.
Ezért ezt a módszert úgy valósíthatjuk meg, hogy nem kell minden diáknak ugyanazt a videót megnéznie óra előtt. Azok a diákok, akik gyorsabban haladnak egy adott területen, gyorsabban haladnak a tananyaggal. Ily módon nemcsak az idő, azaz a munkatempó differenciált, hanem a tartalom is differenciált, és így teljes individualizációt érünk el a tanításban.
Végül (befejezés helyett)
Nehéz egy ilyen órát megtartani? A válasz: IGEN.
Miért? Ehhez nagyfokú tanári részvételre van szükség.
Érdemes ilyen órát tartani? A válasz: IGEN.
Miért? Elég csak az arcukra nézni, miközben egymásnak magyaráznak; örömteli, amikor megértették az anyagot és helyesen megoldották a feladatokat. Néhány csoport nehezebb feladatokat is képes megoldani (büszkék lesznek rá), néhány diák viszont csak az alapszintűeket fogja megcsinálni. De működni fog. És ez volt a lecke célja.
Sikeres volt az óra?
A válaszom: AZ ÓRA SIKERESEN MEGVALÓSULT!
Az óra és a módszer sikerességét a mellékelt videó bizonyítja.
Köszönöm a figyelmet!