26. APÁCZAI NYÁRI AKADÉMIA
Az idei, Újvidéken megrendezett 26. Apáczai Nyári Akadémián két képzésen is előadóként vehettem részt.
2026. július 9-én az interdiszciplináris képzésen a mesterséges intelligenciára épülő asszisztensekről beszélhettem a résztvevő pedagógusoknak. Olyan intelligens oktatási alkalmazásokat mutattam be, amelyek a tanár munkáját támogatva segítik a diákok tanulását. A kétórás műhelymunka során közösen elképzeltünk egy olyan osztálytermet, ahol minden tanuló mellett egy saját MI-asszisztens dolgozik. Ez az asszisztens személyre szabottan tanítja, irányítja és értékeli a tanulót, bátorítja, amikor hibázik, segít pótolni a hiányosságokat, és differenciált, adaptív módon támogatja fejlődését.
Mindez ma már nem utópia: a mesterséges intelligencia segítségével számos ilyen megoldás már most is megvalósítható. Erre konkrét példákat is bemutattam. A résztvevőkkel közösen elkészítettünk egy alkalmazást, kipróbáltuk, majd több iterációban továbbfejlesztettük és finomítottuk. Célunk nem a pedagógus helyettesítése volt, hanem annak bemutatása, hogyan válhat a mesterséges intelligencia a tanár valódi segítőtársává.
2026. július 10-én, az osztályfőnöki képzésen konkrét példákon keresztül mutattam be, miként segítheti a mesterséges intelligencia az osztályfőnökök – és számos esetben a szaktanárok – munkáját is. Elsősorban olyan feladatokra összpontosítottunk, amelyek jelenleg jelentős idő- és energiabefektetést igényelnek a pedagógusoktól. Megvizsgáltuk, miként lehet az adminisztrációt gyorsabbá, egyszerűbbé és hatékonyabbá tenni.
Az elektronikus naplóból származó adatok alapján a rendelkezésünkre álló 90 perc alatt különféle elemzéseket és jelentéseket készítettünk. Külön figyelmet fordítottunk arra is, hogy a mesterséges intelligencia használata csak akkor lehet felelős, ha a személyes adatok védelmét minden esetben szem előtt tartjuk. Bemutattam néhány olyan technikát és módszert is, amelyek segítségével az érzékeny adatok biztonságosan kezelhetők.
Mindkét képzésen nyitott, aktív és együtt gondolkodó közösség fogadott. Már önmagában is elismerésre méltó, hogy ezek a pedagógusok a vízparti kikapcsolódás helyett a júliusi hőségben is a továbbképzést választották. Nem csupán végighallgatták az előadásokat, hanem folyamatosan kérdeztek, megosztották saját tapasztalataikat, és aktívan bekapcsolódtak a közös munkába. Nyitottságukkal és kíváncsiságukkal bizonyították, hogy készek elsajátítani azokat az új szemléleteket és módszereket, amelyeket a gyorsan változó világ egyre inkább megkövetel.
A folyamatos tanulás mindig bizonyos lemondásokkal jár, de éppen ezek teszik lehetővé, hogy a pedagógus megújuljon, fejlődjön és lépést tartson a kor kihívásaival.
Különösen megragadott az a lelkesedés, amely a résztvevők szemében tükröződött. Mindenki érzi, hogy a mesterséges intelligencia – akár szeretnénk, akár nem – alapjaiban formálja át mindennapjainkat és az oktatás világát is. Éppen ezért most kell időt szánnunk a tanulásra és a tapasztalatszerzésre, hogy később magabiztosan élhessünk az MI nyújtotta lehetőségekkel, és kihasználhassuk az általa felszabadított időt valódi pedagógiai értékteremtésre.
Előadótársaimmal nagyszerűen kiegészítettük egymást, és közösen hívtuk a résztvevőket erre az izgalmas útra. Most azzal engedjük el őket, hogy saját tapasztalataikkal gazdagodva folytassák a megkezdett munkát. Bízom benne, hogy nemcsak új ismereteket sikerült átadnunk, hanem bátorságot is ahhoz, hogy merjenek kísérletezni, kérdezni és fejlődni. Szeretném azonban, ha egy dolgot magukkal vinnének: bármikor számíthatnak a támogatásunkra.
Hiszem, hogy a jövő pedagógiáját azok formálják majd, akik ma mernek tanulni, kérdezni és új utakat kipróbálni.