A HAGYOMÁNY ÉS A MODERNIZÁCIÓ AZ OKTATÁSBAN

Az összejövetelnek az egri Hotel Eger & Park volt a házigazdája, míg a plenáris előadások, kerekasztal-beszélgetések és műhelymunkák egy részét az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem épületeiben tartották. A konferencia célja az volt, hogy a résztvevők megismerjék a köznevelés és a szakképzés előtt álló feladatokat, az ágazati irányítás terveit, szándékait és fejlesztési elképzeléseit az oktatás eredményességének és minőségének biztosítása érdekében, kiemelt figyelmet fordítva a Kárpát-medencei szintű együttműködés elmélyítésére.

Az előadásokon többek között a mesterséges intelligenciáról (MI), a pedagógiai innovációkról és a megújult szakképzésről hallhattam. Idén rekordszámú, közel 1100 résztvevő regisztrált, és több mint 200 előadó, valamint 66 együttműködő partner segítette a közös gondolkodást a három teljes napon át. Az előadások többségének egyik alapkérdése az volt, hogyan alakítja át a mesterséges intelligencia napjainkat és ezáltal az oktatásunkat, illetve milyen pedagógiai innovációkkal vehetjük fel a versenyt a generációk gyors változásával, igényeik specializálódásával és a mindennapok újabb kihívásaival.

Ebben a szellemben hallhattam Dr. Palkovics László, mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztos előadását is, aki egy MI által generált avatárral jelentkezett be. Elmondta, hogy a kormány több területen, így az oktatásban is tervezi az MI alkalmazását a Digitális Pedagógiai Asszisztens projekt keretében. A projekt célja, hogy elmélyítse a tanárok által tanított ismereteket, tudásszinthez igazított feladatokat és gyakorlóanyagokat biztosítson, valamint segítse a pedagógusokat az automatikus javításban és értékelésben, ezáltal időt szabadítva fel a személyes pedagógiai munkára.

Dr. Balatoni Katalin, miniszterelnöki biztos a pedagógiai innovációkról beszélt. Kiemelte, hogy az MI-ben rejlő lehetőségeket csak úgy használhatjuk ki, ha közben nem veszítjük szem elől az emberséget és az identitást. A képernyőidő kapcsán fontosnak tartotta az egyensúly megteremtését.

Maruzsa Zoltán, köznevelési államtitkár az elmúlt 15 év eredményeiről számolt be, amelyek közül többek között kiemelte az ingyenessé tett tankönyveket, a KRÉTA elindítását és az ESZT-vel való összekapcsolását, a mindennapos testnevelés bevezetését és annak Netfit rendszerrel történő mérését, valamint a kompetenciamérés teljes megújítását.

Az előadások többségén azt a kérdést jártam körül, hogyan alakítja át a mesterséges intelligencia napjainkat és ezáltal az oktatásunkat, illetve milyen pedagógiai innovációkkal vehetjük fel a versenyt a generációk gyors változásával, igényeik specializálódásával és a mindennapok újabb kihívásaival.

A plenáris előadások szinte kivétel nélkül arra hívták fel a figyelmemet, hogy a mesterséges intelligencia megjelenésével a jövő oktatása MÁS lesz. Először is nekünk, pedagógusoknak kell ehhez a mássághoz alkalmazkodnunk. Meg kell tanítanunk tanítványainkat a helyes MI-használatra. Ez természetesen azt is jelenti, hogy nekem, pedagógusként tisztában kell lennem a „jó prompt” fogalmával és rejtelmeivel, ismernem kell azokat a rendszereket, amelyek képesek tehermentesíteni a munkámat.

Még többet kell tennem azért, hogy a helyes szövegértelmezés és döntési képességek segítségével a diákok értelmezni tudják és megfelelően reagálhassanak az MI által okozott változásokra. Ezt nagyon komoly kihívásnak tartom, hiszen pedagógusként olyan Z és Alfa generációs fiatalokat kell felkészítenem, akiknek a mostani Béta és az újabb generációkkal együtt egy ma még nem létező jövőben kell érvényesülniük. Egy kiszámíthatatlan világra és még nem létező munkakörökre kell felkészítenem őket.

Úgy látom, hogy az MI számos feladatot átvehet tőlem pedagógusként. A felszabaduló időt ezért olyan területekre kell átcsoportosítanom, ahol az MI nem képes helyettesíteni engem. Ez pedig a személyes kapcsolat. Ehhez kapcsolódik az az elvárás is, hogy a jövő iskolájának alapja az élményközpontú tanulás legyen. Úgy gondolom, ebben kell fejlődnünk nekünk, pedagógusoknak.

Ehhez nagyon nagy összefogásra és tudásmegosztásra van szükségem a pedagóguskollégákkal együtt. Számomra is fontos felismerés volt, hogy az egész mindig több, mint a részek összessége – ez a konferencia egyik legfontosabb üzenete.

A főbb irányvonalak mellett olyan területekkel is találkoztam, amelyek a jövőben ugyancsak fontossá válhatnak. Ilyen például a pénzügyi tudatosság, a megfelelő mozgás, a rekreáció, a test tudatosságára épülő proprioceptivitás, a hagyományok ápolása és átmentése, valamint a helyes tehetségazonosítás és tehetséggondozás.

A ma használatos racionális ismeretek és érvek dinamikáját a szociális szerepek és érzelmek dinamikájával is bővítenem kell. A jövő munkavégzéséhez nem elegendő pusztán a tehetség. Az intellektuális minőség mellett szükség lesz a lelki minőségre is. Olyan diákokat szeretnék nevelni, akik egyaránt rendelkeznek önbizalommal és alázattal, hiszen az igazság megismerésének fontosabbnak kell lennie az egónknál. Ennek érdekében szükség van az önfegyelemre, a helyes képernyőidő kialakítására és a tudatos digitális detoxra, vagyis a digitális médiafogyasztás önszabályozására.

A kísérő műhelymunkák, szekcióbeszélgetések és a kiállító standok mind ezt a célt szolgálták: minél több szakmai, emberi, közösségi és eszközi segítséget adni a pedagógusok kezébe ebben a nehéz és küzdelmes munkában.

Számomra a konferencia legfontosabb szegmense a szerda délutáni 5. szekció volt, amelynek címe: „Digitális módszerek és eszközök használatának támogatása a Kárpát-medencében”. A szekcióbeszélgetésre az Oktatási Hivatal (OH) szervezésében került sor az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem épületében.

Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy részt vehettem a „Digitalizáció a külhoni magyar oktatásban – helyzetkép és perspektívák” elnevezésű panelbeszélgetésen, amelynek moderátora Kiss Dávid főosztályvezető, az Oktatási Hivatal Elnöki Kabinetjének munkatársa volt. Beszélgetőtársaim a Kárpát-medencei magyar pedagógusszervezetek képviselői voltak.

Ezen a beszélgetésen lehetőségem nyílt beszámolni a Délvidéken, azon belül is a szórványban található iskolák digitális felszereltségének állapotáról, a digitális tartalmak elérhetőségéről, valamint a felmerülő problémákról. Elmondtam, hogy az iskolák digitális infrastruktúrája jelentős lemaradást mutat, ami gyakran a működéshez szükséges alapvető feltételek biztosítását is akadályozza. A Kárpát-medence más régióival, sőt még Vajdaság északi részével összevetve is érezhetőnek tartom a lemaradásunkat. Tankönyveinket szerb nyelvről fordítják, a szükséges digitális tartalmakat sok pedagógus saját maga készíti, emellett a magyarországi tartalmakat is nagymértékben feldolgozzuk. A tartalmak adaptálásakor a strukturális eltérések és a fogalmi inkonzisztencia, vagyis a különböző oktatási rendszerek eltérő terminológiája, komoly pedagógiai kihívást jelent számomra és kollégáim számára is.

Úgy gondolom, hogy amit mi, délvidéki pedagógusok hozzá tudunk tenni, az a lelkesedésünk és a találékonyságunk.

Beszámolhattam az első tantermi tapasztalataimról a „Kompetenciaalapú tanulás, tanítás lehetőségei Magyarországon és a határon túl” elnevezésű Erasmus+ projekt keretein belül. Az idén első alkalommal Magyarországon túli iskolák is kísérleti jelleggel részt vesznek kompetenciamérésen. Erre a mérésre 2025. október 20. és november 10. között került sor. Kiemeltem, hogy a szerbiai diákok kezdeti nehézségekkel szembesültek a feladatok szerkezete miatt, ugyanis a szerbiai oktatási rendszerben a lexikális tudást előtérbe helyező módszertan eltér a kompetenciaalapú feladatok logikai gondolkodást igénylő struktúrájától.

Az Oktatási Hivatal által megszervezett projektek véleményem szerint éppen ennek a szellemi lemaradásnak a leküzdésében tudnak segítséget nyújtani számomra és a részt vevő pedagógusok számára. A szerteágazó szakmai kapcsolatoknak, műhelymunkáknak és tanulmányi utaknak köszönhetően rengeteg új és hasznos információval gazdagodhatok a Kárpát-medence más régióinak jó példáiból. Ezt tartom annak egyik legfontosabb lehetőségének, amely a délvidéki magyar oktatást előrébb viheti és az európai mércék szintjére emelheti.

Végtelenül hálás vagyok a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének bizalmáért és támogatásáért, amely lehetővé tette számomra, hogy részt vehessek ezen a kiemelt szakmai eseményen. Az eltöltött három nap alatt lehetőségem nyílt újabb személyes kapcsolatok kialakítására és a meglévők elmélyítésére. Több online projektmunkát is elindíthattam, illetve folytathattam a csoportbeszélgetéseknek köszönhetően. A célom minden alkalommal ugyanaz: kapcsolódva a konferencia alapgondolatához, a hagyományokat tiszteletben tartva és a széles körű modernizációra törekedve, a személyes kapcsolatok égisze alatt hozzájárulni a magyar oktatás előrehaladásához a Kárpát-medencében. Igyekszem az itt szerzett tudásomat, tapasztalataimat, innovációimat és szakmai kapcsolataimat a délvidéki magyar oktatás fejlődésének szolgálatába állítani.

Végezetül összefoglalom a konferencia számomra legfontosabb üzeneteit:

A konferencia központi témájaként azt láttam, hogy az MI átalakítja napjainkat és az oktatást, ezáltal pedig gyökeresen megváltoztatja a jövő iskoláját.

Az MI által felszabadított időt a személyes kapcsolatokra és az élményközpontú tanulásra kell fordítanom, hiszen ezeken a területeken az MI nem helyettesítheti a pedagógust.

A jövő kompetenciáihoz az intellektuális minőség mellett a lelki minőség – az önbizalom, az alázat és a szociális dinamika – elsajátítását is elengedhetetlennek tartom.

A testi tudatosságra épülő proprioceptivitást éppúgy fontos fejlesztendő területnek tartom, mint a pénzügyi tudatosságot vagy a tehetséggondozást.

A délvidéki oktatás szempontjából kulcsfontosságúnak tartom a fogalmi inkonzisztencia és az infrastrukturális lemaradás leküzdését, amelyhez az Erasmus+ és az OH projektjei a Kárpát-medencei jó példákon keresztül jelentős segítséget nyújthatnak.