TANÉVNYITÓ ÜNNEPSÉG (GYULAFEHÉRVÁR)

Az eseményre 2026. szeptember 5-én került sor Gyulafehérváron, az érseki székesegyházban. Az ünnepi szentmisét Ft. Exc. dr. Kovács Gergely érsek celebrálta.
A tanévnyitó üzenetében két meghatározó, Gyulafehérvárhoz kapcsolódó történelmi személyiség, Apáczai Csere János és Márton Áron szellemi öröksége szolgált iránytűként. Az eseményen a hazai és anyaországi politikai, megyei, valamint az oktatási élet jeles képviselői is tiszteletüket tették, és köszöntőikkel emelték a rendezvény színvonalát.
Ha egy mondatban szeretnénk összefoglalni az érsek úr szentbeszédének, valamint a felszólalók beszédeinek üzenetét, akkor egy 1939-es, Márton Áron püspöktől származó idézet lenne a legmegfelelőbb:
„A saját sorsunkat magunk kovácsoljuk, az élettől csak annyi kegyre számíthatunk, amennyit tőle makacs kitartással, megbonthatatlan összefogással, céltudatos és szívós munkával kikényszerítünk.”
Makacs kitartás: diákoknak, de nekünk, pedagógusoknak is hasznos tanács így a tanév kezdetén. Ha valami nem megy, ne torpanjunk meg, makacsul próbáljuk újból és újból. Érsek úr szavaival élve: mindezt még támogassuk meg imával, és helyezzük Isten elé nehézségeinket.
Megbonthatatlan összefogás: e szókapcsolat többszintű értelmezése is előtérbe került a mai napon: összefogás a diákok között, diákok, tanárok és szülők között, az oktatási rendszer különböző felelős és döntéshozó szervei között, összefogás országhatáron belül és kívül. Csak az ilyen terjedelmű összefogás hozhat eredményt. Folyamatosan tegyük fel és válaszoljuk meg magunknak a fontos kérdést: hogyan tehetem jobbá a közösséget, amelynek tagja vagyok?
Végül, de nem utolsósorban: céltudatos és szívós munka. Magában az ötlet nem elég, a szorgalom nem elég, a tehetség nem elég. Az álomból akkor lesz valóság, ha képesek vagyunk érte nap mint nap dolgozni. Szükség van kitartásra, összefogásra és munkára.
A pedagógus abban a kiváltságban részesül, hogy látja a jövőt. Hiszen a tanteremben, az iskolapadban ott ülnek a jövő döntéshozói, megmunkálói, kialakítói. Viszont 2026-ban, a teljesen átalakuló világunkban nagyon nehéz egy olyan környezetre felkészíteni a diákjainkat, amelyet még mi magunk sem ismerünk. Ezért is fontos az iskolának az értelmező, közösségépítő és gondolkodásra nevelő szerepe.
Ellenben az iskola nemcsak információt közöl, mert erre az MI is képes. Az iskola megtanít érteni és értelmezni; felismerni saját tudásunk határait; kételkedni önmagunkban; elfogadni, hogy mások ugyanarról más következtetésre juthatnak; együtt dolgozni más gondolkodású emberekkel. A jó iskola egyszerre ad önbizalmat és belső szabadságot: legyen bátorságunk képviselni a saját álláspontunkat, de legyen szabadságunk meghallgatni a másikét is.
Az a tény, hogy a szórvány ad otthont a tanévnyitó ünnepségnek, különös jelentőségű. A szórványban a magyar iskola egyszerre felelősség és lehetőség. A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete ugyancsak a szórványban működik, így teljes mértékben azonosulni tudunk az említett körülményekkel. A részvétel ezen a tanévnyitón a VMPE részéről egyfajta eszmei támogatás a közös munkában.
A rendezvény kulturális műsora (szavalatok, orgona- és kórusművek) az ünnepség meghitt hangulatát erősítette és emelte.
A ránk köszönő tanév a Kárpát-medence mindegyik szegletében sok nehézséget tartogat. Együtt, közös összefogással, makacssággal, kitartással és munkával azonban sikeressé tudjuk varázsolni. Legyen szándékunk elkezdeni, akaratunk folytatni és bátorságunk cselekedni.